Könyvtári óra

A könyvtár könyvek és más információhordozók gyűjtőhelye. Azért jött létre, hogy összegyűjtse, megőrizze, és a használók számára rendelkezésre bocsássa az információhordozókat és a bennük tárolt ismereteket.

 1. Tapasztalatszerzés és olvasás

Nem szükséges mindent közvetlenül látnunk, tapasztalnunk ahhoz, hogy megismerjük a világ dolgait és jelenségeit.

Beszélgetéssel, mások meghallgatásával, képek nézegetésével, olvasással is bővíthetjük világképünket, ismereteinket, és mi is ugyanúgy át tudjuk adni másoknak a tudásunkat.
A műveltség vagy a kultúra alapja a világ megismerése. Eszköze a tapasztalatszerzés, illetve mások tapasztalatainak a megismerése szóban vagy írásban: a beszélgetés, az írott beszéd, vagyis valamilyen szöveg olvasása vagy a más forrásból való informálódás által. A könyvek, a rádió, a televízió és más hírközlő eszközök bővítik a világ megismerésének eszközeit térben és időben. Képet alkothatunk általuk a tőlünk távol eső, valójában sohasem látott dolgokról és eseményekről, úgy, mintha magunk éltük volna át. Elképzelhetjük segítségükkel a régmúlt eseményeit, s előrevetíthetjük a végtelen jövőt.

2. Hogyan válhatsz olvasó emberré?

„A könyvek néma társalkodók” – mondták az ókori bölcsek. Aki olvas, mindig kérdez, s a választ a könyvekben keresi. A könyv írója pedig válaszol, vagy ő tehet fel további kérdéseket. Valóságos párbeszéd alakul így ki az író és az olvasó között. Ebben a „társalgásban” az olvasó a gondolataival vesz részt.
„A könyvben nem is az az érték, ami le van írva, hanem amit kiolvasunk belőle. Minden szó arra való, hogy megindítson bennünk egy folyamatot…” (Kosztolányi Dezső)
Az olvasó ember – gondolkodó ember. Gondolkodni pedig annyi, mint kételkedni, megbizonyosodni, újra kérdezni, véleményt formálni. Ez a kíváncsiság, az örökös érdeklődés az olvasó ember legfontosabb tulajdonsága.
Egész életre szóló útravaló az olvasás képessége. Eszköz a tanulásban, az önművelésben, az értékes kikapcsolódásban, de még a kapcsolatteremtésben is.
Aki olvas, soha sincs egyedül, hiszen tanúja és részese, sőt újrateremtője az emberiség kulturális örökségének.

Az olvasó ember egyszerre több könyvet is forgat, ha valami nagyon érdekli, vagy valamit meg kell oldania.

Ezért gyűjti a könyveket, vagy … ezért jár könyvtárba!

Forrás:
Könyves-Tóth Lilla: Információ, Könyv, Könyvtár

 Olvasmányaink csoportosítása

1. A mese, a monda, az elbeszélés, a regény, a vers, a verses mese és a színpadra íródott mű (dráma) összefoglaló neve: szépirodalom.

A szépirodalmi könyvek művészi alkotások. Írójuk úgy mutatja meg a világ dolgait és jelenségeit, az embert, az emberi kapcsolatokat, ahogyan az alkotás pillanatában látja. Ábrázolását személyes élményekkel gazdagítja, s ez által könnyen teremt kapcsolatot olvasójával. Egyéni hangvételével olvasóközönségét is aktivitásra, véleményalkotásra, állásfoglalásra készteti.

Ezeket a műveket szabadidőnkben, gyakran a pihenés, a kikapcsolódás szándékával olvassuk, általában folyamatosan, elejétől a végéig. Sokszor egészen elmerülünk a világukban, és képzeletünkben belehelyezkedünk a szereplők környezetébe és lelkivilágába; azonosulunk vágyaikkal és érzelmeikkel.

2. Ismeretközlő – vagy szakirodalom

Az ismeretterjesztő irodalom hitelesen és valósághűen írja le tárgyát. Szerzője a tudományág avatott művelője. Célja az olvasó tájékoztatása, ismereteinek bővítése, további olvasmányokra serkentése. Szélesíti a látókört, adott esetben részletező ismeretekkel is szolgál.
Érdeklődésünk kielégítésében, hobbijaink művelésében, iskolai feladataink vagy egyéni problémáink megoldásában segíthetnek, sőt akár praktikus tanácsokkal is szolgálhatnak.
Nem oldalról oldalra, inkább csak tallózva, válogatva lapozgatunk bennük, megkeresve a minket érdeklő, számunkra fontos részleteket Gyakran eltöprengünk az olvasottakon, vissza- és előrelapozunk, esetleg jegyzeteket is készítünk magunknak.
Ahogy gyarapodnak egy-egy témáról az ismereteink, annál könnyebben értjük meg a hozzájuk kapcsolódó újabb olvasmányokat.

Ismeretrendszerünk olyan, mint egy rugalmas, laza szövésű háló. Az új információk mindig keresik a már meglévők között azt az alapot, amelyhez kapcsolódhatnak. A háló üres helyei fokozatosan feltöltődnek. Az új ismereteket eleinte kritikusan fogadjuk, összemérjük az előzőekkel, majd az elavultakat újakkal cseréljük fel.
Mindennapjainkban együtt vannak jelen a szépirodalmi és az ismeretterjesztő, szakirodalmi olvasmányok. Sokszor felváltva forgatjuk őket.

3. Sorozatok

A szép- és az ismeretközlő irodalom rokon témájú alkotásai gyakran hasonló méretben, terjedelemben és kötésben, ún. sorozatban jelennek meg. Gyakran feltűnően kiemelt sorozatcímmel, sokszor azonos jellel (emblémával) is felhívják magukra a figyelmet.

4. Sajtótermékek

A napilapok, a hetilapok és a folyóiratok meghatározott időnként rendszeresen megjelenő sajtótermékek. Az újságok hírei, szépirodalmi közleményei, tudományos információi frissebbek, naprakészebbek, mint amit akár a legújabban megjelenő könyvek is nyújtani tudnak.
Míg a könyvek inkább megérlelt összegzést adnak, addig a sajtó a legfrissebb hírekkel, információkkal, a legújabb tudományos eredményekkel szolgálja az érdeklődőket.
A rendszeres olvasók a könyvet és a sajtóterméket párhuzamosan olvassák, azonban az újságokban ők is gyakran csak tallózgatnak, gyors, áttekintő olvasással keresik az őket érdekelt részleteket. Sokszor így akad meg a szemük sok olyan érdekességen vagy fontos információn, amivel egyébként esetleg nem találkoznának.
A könyvtárakban a fontosabb lapok, folyóiratok évfolyamait bekötve tárolják és hasonlóan a könyvekhez az olvasók rendelkezésére bocsátják.

5. Kézikönyvek

Vannak olyan könyvek, amelyeket gyakran nem önmagukban, hanem más könyvek tanulmányozása közben használunk, a szöveg jobb megértése érdekében. Soha nem olvasunk el az elejétől a végéig őket, mindig csak egy éppen fontos részletükre vagyunk kíváncsiak. Ezt azonban nagyon gyorsan meg kell találnunk.

Ilyenkor a gyors, áttekintő vagy tallózó, válogató, lényegkiemelő olvasás vezet a célhoz. Ezért mondjuk, hogy nem olvassuk, hanem módszeresen használjuk ezeket a könyveket. Ábécés szerkezet vagy áttekinthető ábécés mutatók segítik bennük a gyors eligazodást.
Ezek a könyvek a szótárak, a lexikonok és az enciklopédiák. Összefoglaló nevük: kézikönyvek vagy segédkönyvek.
A könyvtárban külön csoportban, a kézikönyvtárban találhatók meg.
Nevük is mutatja, hogy jó volna, ha mindig kéznél lennének.
Épp ezért nem kölcsönözhetők, hogy mindenki, akinek szüksége van segítségre, megtalálja őket itt, a polcokon.

Hogyan olvassunk?

1. Feljegyzések a könyvben…?

Az olvasó tehát kapcsolatba kerül a szerzővel. Beszélget, vitatkozik vele gondolatban, kritizálja, sőt tovább is gondolhatja állításait. Óhatatlan, hogy ilyenkor az ember megkívánja aláhúzni, kijelölni a szóban forgó részeket; írásban is rögzíteni a csendes vita eredményét és továbbvivő ötleteit.
Saját könyvedben megteheted, hogy a lap szélén vagy alján, a hátsó borító üres előzéklapjain puha ceruzával jegyzeteket, kis emlékeztetőket készítesz, könyvtári könyvekben viszont tilos! A könyvtári könyv köztulajdon, rajtad kívül még sokan olvassák.

2. Tanács:

Amikor elkezdesz olvasni egy könyvet, tegyél bele egy hosszú, üres papírcsíkot, ún. „kutyafület”. Ha ez kéznél van olvasás közben, ráírhatod gondolataidat, kérdéseidet, a megfelelő oldalszámokat, melyekre még szükséged lehet.
Így bármikor visszakeresheted a neked tetsző gondolatokat.

3. Olvasónapló

Az olvasmányaidról szóló feljegyzéseket össze is gyűjtheted, ha folyamatosan egyetlen füzetet, jegyzettömböt vezetsz róluk. Több hónapra, több évre is visszatekinthetsz majd ebben nem csak olvasmányaidra, hanem az általuk felkeltett gondolataidra, problémáidra is. Hasznos legalább egy rövid emlékeztetőt írni minden egyes könyvről, amit olvastál.
A szerző, a cím, esetleg a kiadás évszámának rögzítése egyetlen sorban elfér. Ezt követheti egy rövid tatalmi leírás, esetleg a szereplők felsorakoztatása, egy-egy érdekes helyzet, kaland leírása, lerajzolása. Egy-egy szép gondolatot, idézetet akár szó szerint is ki lehet jegyezni.

4. Olvasási terv

Felírhatod a füzetbe azoknak a könyveknek a szerzőjét és címét is, amelyeket ajánlottak neked, és még nem tudtad megszerezni, vagy csak később akarod elolvasni.

Olvasónapló felépítése:

A könyvet ekkor olvastam:…
Szerző:…
Cím:…
Kiadás éve:…
Rövid tartalom:…
Jegyzetek:…

Mi az információ?

A számunkra új adat, hír, ismeret vagy tudnivaló. Az információ megjelenhet könyvben, vagy más nyomdatermékben, hang- vagy videokazettán, CD-n, vagy számítógépes mágneslemezen.
Az információ megjelenési formáinak összefoglaló neve: információhordozó.

A könyvtár célja, hogy az információkat, vagyis a könyveket és más információhordozókat a használók és az olvasók rendelkezésére bocsássa. Ezért olyan áttekinthető rendben helyezi el őket, hogy bármit pillanatok alatt meg lehessen találni.

A könyvek rendje

A különféle témájú könyvek kisebb-nagyobb csoportokban más és más helyen találhatók. A könyvek elhelyezésének meghatározott rendje van, amelyben minden könyvnek megvan a saját helye.

A könyvtári könyvek szakadatlan körforgást járnak be a polctól az olvasóig és vissza. Kikölcsönzik és visszahozzák őket. A könyveknek pedig mindig a saját helyükre kell visszakerülniük, különben legközelebb hiába keresik az olvasók. A könyvek tartalmuk, témájuk szerint sorakoznak a polcokon, az egyes témacsoporton belül pedig ábécés rendet találunk.

A könyvtárban található könyveket két nagy csoportba soroljuk.
Szépirodalom elnevezéssel az olvasmányos műveket jelöljük, melyeket elejétől a végéig elolvasunk. (Erről bővebben olvashattál már az „Olvasmányaink két nagy csoportja” címszó alatt.) Ezeket a könyveket betűrend szerinti elrendezésben találod a polcokon besorolva – általában a szerző neve szerint.

A könyvtári ábécé a nemzetközi ábécére épül. Nem tartalmazza a magyar ábécé összes betűjét, a hosszú magánhangzókat és a két- és többjegyű mássalhangzókat, de az „ö” az „ü” és az „sz” betűt kivételnek tekinti.

A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, Ö, P, Q, R, S, (Sz), T, U, Ü, V, W, X, Y, Z
Az ismeretterjesztő- vagy szakirodalmi könyveket témájuk szerint csoportosítjuk, és szakjelzetük (az Egyetemes Tizedes Osztályozás szabályai – rövidített nevén ETO – szerint) rendezzük.

Ez egy háromjegyű szám, amit a könyv gerincén és a címlap tetején is megtalálsz. Ezek a számok különböző osztályokat jelölnek.
Az első számjegy jelöli a főosztályt.
Összesen 9 főosztály létezik, ezek a következők:
0 – Általános művek
1 – Filozófia, pszichológia
2 – Vallás, mítológia
3 – Társadalomtudományok (pl. jog, közgazdaságtan, tanítás-módszertan… stb.)
4 – (betöltetlen főosztály)
5 – Természettudományok (matematika, fizika, kémia, csillagászat, biológia… stb)
6 – Alkalmazott tudományok – Egészségügy – Technika
7 – Művészetek
8 – Nyelvészet, Irodalom
9 – Földrajz, Történelem

A középső számjegy az osztályt jelenti, míg az utolsó az alosztályt, amik a témakör további részletesebb leírását, pontosítását segítik.

Figyelj csak!

Pl. az 592-vel jelölt könyv első számjegye, az 5-ös a Természettudományi főosztályt jelöli, az azt követő 9-es az azon belül található „Állattan”, s a végződéssel, a 2-sel ez a szakjelzet arra utal, hogy az 592-es szakjelzet alatt az állatok viselkedésével kapcsolatos könyvekkel találkozhatunk.

Mire való a szabadpolc?

Az önkiszolgáló élelmiszerboltban rövid szemlélődés után gyorsan megtalálod a pékárut, a tejterméket, a húsfélét, az üdítőt, az édességet, a zöldségfélét. A könyvtárban is nyitott polcokon sorakoznak a könyvek. Ezért szabadpolcos a könyvtár.